Meghirdettem az egynapos motoros túrázós csoportunkban kis hétvégi túránkat a szokásos módon a hét közepén. Valamit ki kellett találni, hogy merre fogunk menni. Miskolc-Eger lett kijelölve. Reggel találkoztunk a megbeszélt benzinkúton Debrecenben, megnéztük az időjárást a windy-n, azt mutatta a Kecskemét felől Heves irányába jön felfele a zivatar. Ezt inkább szerettük volna elkerülni, újratervezés: legyen akkor Élesd, Románban nem esik.

Szokásos útvonalon indultunk: Margita-Feketeerdő-Élesd

A határon átfele menetben akkora sor volt, mintha mindenki itt és most menne át a Torockói összetartozás napjára. Kivártuk sorunkat, én Balaton szeletről gondoskodtam és pogácsáról, Zoli a kedves szokásához híven most is szendvicseket csinált mindenkinek előző este, szóval simán megkajáltunk mire átjutottunk a határon.

Feketeerdőn a vízesésnél álltunk meg, amikor cseperegni kezdett az eső. Visszamentünk kb egy kilométert, ott volt egy büfé, micset ettünk. A végén felét forinttal, felét lejjel fizettem, mert nem fogadtak el kártyát a büfében az erdő közepén. Mondjuk ezen nem is csodálkozom, mivel ott egy mákszemnyi térerő sem volt. Odakeveredett közben Élesdről egy marék politikus három kocsival. Szórólapokkal járkáltak, még az erdőben a fáknak is osztogatták a kopogtatócédulákat, nagyon véghajrában vannak az európai parlamenti választások náluk is! Az egyik képviselő Bonizs Csaba magyar származású, vele beszéltünk pár szót. Amikor mondtam neki, hogy kabai vagyok, akkor bemutatott Sebastian Bradea-nak, aki a polgásmester jelöltjük. Kaba ugyanis Élesd testvérvárosa.

Mire megkajáltunk, addigra kisütött a nap, szuper időben mentünk le Élesdig. Az 1H-n Feketeerdő-Élesd között egyetlen kocsival sem találkoztunk. Élesden Belényes fele akartunk menni Tomnateken át, de Laci azt mondta előtte még megmutatja nekünk a Sebes-Körös gátját Élesd alatt Alsólugosnál.

Ezen a helyen fel lehet menni motorral a töltésre. A következőképp találod meg: Élesd után az egyesen mégy Nagyvárad felé. Elhagyod Alsólugost (Lugasu De Jos), lesz egy bekötőút balra a töltés irányába, az van a táblára írva hogy Che Lugasu. Először betonút, elkanyarodik a töltés szélére és köveken motorral is fel lehet menni a gátra. Fent volt egy gátőr, azzal Zoli elkezdett beszélgetni. Nem tudom hogyan csinálta, mert az öreg gátőr nem tudott magyarul, Zoli meg pontosan olyan szinten beszéli a román nyelvet mint én (spoiler: sehogy). Nem értettem pontosan mi történt, de felhívtak valami közös ismerőst. Zolinak mindig mindenhol kerül valami ismerős :-)

Szép innen a kilátás a víztározókra és a környező hegyekre.

Innen már láttuk azt is, hogy hazaúton komoly égszakadás fogja keresztezni az utunkat. 

Azt a stratégiát választottuk, hogy Szentjobb fele jövünk hazafele, mert akkor felfele megyünk az eső előtt, minél később ér utól bennünket, annál kevesebbet kell vizesen jönnünk. Így is lett, Székelyhídig nem is volt semmi számottevő csapadék. Néha a viharos szél elég rendesen billegtette alattam a motort, de a hegyoldalban motorozva szerencsére messziről láttuk csak az esőfelhőket.

Amikor Székelyhídról kijöttünk akkor kapott el bennünket a zuhé. Végülis szerencsénk volt, mert csak a határig az utolsó három kilométeren vert bennünket az eső. Beérve a határátkelőre a határőrök felajánlották a parkolójukat, hogy ott megvárhatjuk amíg csendül az idő. Kb negyedórát kellett várnunk, és tudtunk is indulni tovább hazafele. Ahhoz képest, hogy Debrecenben még diónyi jég is esett, mi viszonylag szerencsésen úsztuk meg ezt a napot és még motoroztunk is egy jót. A csapat hangulatát nem tudta elrontani az eső egyáltalán.

Köszönöm a mai napot barátaimnak: Lacinak, Gabinak és a kislányuknak valamint Zolinak.