Az élet nem mindig alakul úgy, ahogyan azt eltervezzük. De ha motorozni mégy, akkor ez általában nem gond. Ezért van a GPS-en is az "újratervezés" gomb, mi is újraterveztünk ma többször napközben.
Eredetileg Miskolcon és Rozsnyón át A Dedinki tóhoz mentünk volna, de már reggel mutatta az összes valamire való időjárás app, hogy Szlovákiában esik az eső. Mi pedig nem nagyon szeretünk esőben motorozni, ha csak lehet elkerüljük. Elindultunk Miskolc felé, hátha változni fog az idő és mire odaérünk elmegy az eső. Végülis még csak augusztus van, délutánra még lehet a hegyekben is jó idő. Miskolcig autópályán mentünk. Szerintem ez legalább annyira fárasztó mintha a 35-ösön mentünk volna, viszont kétségkívül gyorsabb. Fél kilenckor már Miskolc mellett egy benzinkúton néztük az időjárási radart (legjobb barátom a windy nevű app ebben a témában). Mélg mindig esik odaát javában, itthon viszont tiszta az idő. Akkor újratervezés: Bükkön át irány Eger, addig is megyünk egy szép úton és továbbra is várjuk, hogy menjen elfele az eső.
Lillafüredig rengeteg biciklis már korán reggel, csak lépésben haladtunk, vigyáztunk rájuk és gyönyörködtünk a Hámori tóban és környékében mi is velük együtt. Lillafüred után sok kavics felverődés az úton, kisebb forgalom és príma idő fogadott bennünket, élmény volt az út Egerig. A tankom majdnem kifogyott a végére, Egerben tankolás, reggeli és Windy. Azt mondja a radar, hogy a szlovákoknál még mindig esik, itthon viszont továbbra sincs semmi csapadék. Ok, menjünk fel Ózdig, ott majd meglátjuk hogyan tovább. Ózdtól még mehetünk balra Cered felé vagy Bánrévén keresztül Rozsnyó irányába. Amikor Ózdon beértünk az első benzinkútra és megálltunk, akkor vettem észre, hogy valami nincs rendben a motorommal. Nem indul. Akku gondnak néz ki, vagy valami érintkezési hiba. Benéztem az ülés alá, de nem találtam semmit sem fellazulva, ránézésre minden rendben, műszerek szerszámok meg itt nincsenek nálam. Még a duda is csak nyekereg, hát sajnos a CBR úgy néz ki, nem fog beindulni. Csak semmi pánik, betolom, meleg a motor, szerintem elsőre be fog röffenni. Kettesben toltam meg, féloldalasan felugrottam az ülésre, kuplung ki, első pöccre beindult. Ok, dél van, akkor hazafele menjünk, ezzel már nem nagyon kellene így tovább menni, ki tudja a töltés jó-e, meddig bírja még. Elindultunk Ózdról tovább. Bánréve előtt megálltam, levettem a gopro-t, hazafele úton ne pattogjon a kormányon, ma már úgysem lesz rá szükség. Mostmár hazáig úgy kell menni, hogy ha csak lehet ne állítsam le a motort.
Amikor elindultam a gopro leszedése után, akkor láttam a műszerfalon, hogy menet közben helyreállnak a műszerek, tehát valószínűleg van töltés, csak az akkuval van gond. Ha ez így van, akkor viszont akár a világból is kimehetek vele, max néha beröffentem ha megállnék valahol. Így aztán kb egy perccel azután hogy leszereltem a goprót, a bánrévei határátkelő mellé érve kiraktam az indexet balra és Rozsnyó felé vettük az irányt.
Amikor külföldre megyünk motorral, olyankor mindig történik velünk valami varázslat. A határon átérve picit megváltozik a világ. Most is ez történt. Az út szélesebb lett és sokkal jobb minőségű. Az M3 majd szétrázza az embert motoron, de az M30 sem különb, és hát általánosságban a többi hazai útról nem is beszélek inkább. A szlovákoknál sima az aszfalt, hirtelen azt veszed észre, hogy nem fárasztó a motorozás, hanem valóban élmény. A szlovákok amikor meglátják, hogy motor van mögöttük, akkor kihúzódnak az út szélén a vonalig. Megtehetik, mert mellette még legalább 30cm-es padka van ugyanolyan aszfaltból. Így a kocsit biztonságosan meg lehet előzni akár sávon belül is motorral. Nem volt egyébként nagy forgalom vasárnap délben. Rozsnyóhoz érve láttuk az útról a Krasznahorkai Várat, szép szerpentines szakaszon vitt bennünket a főút tovább Kassa irányába. Itt meg már nem nagyon álltunk az akkum miatt és a hegyek felé sem mentünk fel tovább. Rozsnyó érintésével átmotoroztunk Bánrévéról Tornanádaskáig a Volovec oldalán vezető csodaszép úton, majd Szádudvarnokméhésznél letérve a főútról Torna után Tornanádaskánál tértünk vissza Magyarországra. Innen még kb 60km-t motoroztunk a hegyek között Miskolcig a 27-es úton majd az M30-M3-ason jöttünk haza. Reggel fél nyolckor indultunk Debrecenből és kényelmes tempóban haladva délután ötre értünk haza, összesen 500km volt a nap. Épp hogy beálltam a motorral a garázsba azonnal leszakadt az ég és jó félórás eső áztatta el az udvart, mi viszont menetközben szerencsére egyszer sem áztunk meg. Legközelebb az Imrikfalvi Víztározó (másik nevén Dedinky tó) sem fog kimaradni.
Köszönöm hogy elolvastál, megyek megnézem mi van az akkumulátorommal, mert hamarosan tovább megyünk ezen az úton, vár bennünket Zakopane!
Video az útról:
