Tavaly szeptemberben már megcsináltam egy hasonló túrát, akkor három motorral voltunk. Most hét motorral vágtunk neki az útnak, ketten közülünk utassal. Az útvonal leírásával a célom élménybeszámoló, kedvcsináló motoros Tátra túrákhoz főképp azoknak akik még nem jártak erre.

Az előkészületek és az indulás:

Létrehoztam egy messenger csoportot kb. egy héttel az indulás előtt, itt meg tudtuk beszélni a legfontosabb tudnivalókat. Szállás befizetése, indulás, útvonal, megállók. Szombaton nyolckor indultunk Debrecenből. Pontos volt mindenki és felkészült.

Az odaút:

Pályán mentünk a szlovák határig, csak egyszer álltunk meg Miskolcnál. A pályán volt több terelés is, de összességében nagyon jól lehetett haladni, az időjárás is szép volt. A szlovák oldalra átérve rögtön lementünk az első kijárónál a pályáról. Forgalommentes kanyargós úton (3302) tudtunk tempósan haladni Buzitán keresztül a 16-os útra, hogy azon mehessünk tovább Rozsnyó irányába. Megtankoltunk egy Slovnaft-nál, itt letört Zsuzsa baloldali lábtartója. Janó ezt zseniálisan megjavította pár perc alatt. A hátsó lábtartót átszerelte előre. Mivel nem pont ugyanaz a méret és lötyögött volna, egy villáskulccsal és pár kábelkötegelővel fixálta a helyzetet. A javítás olyan jól sikerült, hogy a hátralévő több mint 800 kilométert kifogástalanul kibírta.

Megálltunk félúton az Áj völgyében a község feletti dombon elhelyezkedő kis temető szélén, ahol a törött szárnyú lelőtt angyal monumentális szobra áll. Ez egy kellékként szolgált, amelyet a híres hollywoodi kasszasiker Az ellenséges vonalak mögött (2001) forgatása után hagytak itt. A szobor az izgalmas utolsó jelenetben jelent meg Owen Wilson közreműködésével. Napjainkban népszerű turisztikai látványosság, már az odavezető útról messziről lehet látni. A szobor bent a temetőben található, kint az utcán lehet parkolni. Kisebb malőr itt is történt, a parkolóhely keresése közben Laciék dőltek el a motorral a temető melletti murvás emelkedőn. A temetőben csak magyar sírokat láttam, rendezett kis falu Áj, helybeliekkel nem találkoztunk. Nem akartuk húzni az időt, ezért nem mentünk tovább az úton a vízesések fele, hanem indultunk tovább Krasznahorkának. Az útról nagyon szép kilátás tárult elénk mindkét oldalon, majd Krasznahorka előtt az utolsó tíz kilométer szép szerpentines volt. Krasznahorkaváralján a vár mellett elhaladva a pompás 549-es úton mentünk fel pár kilométeres szakaszon belül több mint ezer méter magasra, hogy aztán szerpentines fordítókon keresztül mehessünk tovább a völgyben a kis bányászfalvakon át Igló irányába.

Svedlér után Óvíz előtt a régi vasúti viadukt előtt pihentünk picit. Amíg a szendvicsünket megettük épp akkor is jött rajta vonat. Következő megállónk már a Tátrában lesz.  Igló után kiérve a nyílt terepre megpillantom baloldalban a Tátrát. Lenyűgöző látvány, csápolva integetve mutatom a többieknek, hogy merre kell nézni, mintha ők maguktól nem látnák.

Igló és Poprád között egy keveset mentünk az autópályán, majd fent a Tátra oldalában a Zár utáni sípályánál álltunk meg lenyűgöző fotókat készíteni. Finom kávét ittunk a felvonó melletti büfében és úgy döntöttünk kihagyjuk Dunajecet, Zakopane fele megyünk tovább. Az odaútnak azt az utat választottam, ami Lysa Polana-n keresztül Cyrhla felől visz be bennünket. Átmentünk a városon, sikeresen végigkísértünk a végén egy lovashintót is néhány kilométeren át. A záróvonalak miatt jelentős kocsisort tudnak a turizmusból élő lovasfogatok okozni Zakopanéban. Innen az utunk a Gubalowka gerincére vezetett, ahol a szállásunkat kerestük meg.

A szállás:

Nagyon kedves a hölgy aki a Mala Bawariában fogadott bennünket. Tavaly is itt szálltam meg, idén sem bántam meg hogy ide foglaltam. Itt is meredek murvás úton kellett lejönni a Gubalowka utcáról párszáz méteren, szerencsére senkinek sem okozott gondot. A tulajnak amikor mondtam, hogy elég meredek utak vannak itt a ház körül a végén, csak annyit mondott rá: ez a Tátra, itt ilyenek az utak. Ők hozzá vannak szokva. A kilátás pazar a teraszról, az épület elől, mindenhonnan. Csiripelnek a madarak, fent vagyunk több mint ezer méter magasan. Ma este magasabban alszanak a motoraink (és mi is) mint Magyarország legmagasabb pontja. A levegő tiszta, nincs forgalom, zajok, pompás hely. Elfoglalta mindenki a szobáját a faházakban, aztán a csapat egyik fele gyalog egy csapáson a másik fele pedig az úton körbe motorral indult le a városba.

Egy este Zakopanéban:

Orsiék úgy döntöttek gyalog mennek le a hegyről. A lefele út elég kalandos volt, mert az ösvény amin elindultak lefele tele volt mindenféle akadállyal: köves részek és kidőlt fák váltogatták egymást. Egy tisztáson egy olyan faházhoz értek, aminek a fala Krisztust ábrázoló képekkel volt tele. Nem találkoztak senkivel a háznál és igazából bár konkrétan semmi oka nem volt, mégis arról számoltak be, hogy a szent képek ellenére is nagyon furcsa misztikus hangulata volt az egész környéknek. A hegyről a városba leérve a Krupowkin néztek körül. Volt itt minden mint a búcsúban: bronzember, cukorkashop, üvegpaloták, üzletek sokasága, nyüzsgő turisták tömege. Itt vacsoráztak meg, majd a csapat egy része taxival jött vissza a szállásra, a kemény mag pedig gyalogosan túrázva hódította meg a Gubalowkát. Ezzel ők azt hiszem le is dolgozták a vacsorát, hiszen besötétedett mire felértek.

Ezalatt közben mi Zsuzsiékkal motorral mentünk le, tankoltunk, vacsoráztunk mi is, majd én még kerültem egyet a városban és a környéken. Végigmentem motorral fent a gerincen, megálltam az este már néptelen felvonóállomásnál fagyizni majd a szállásra vissztérve sörözés mellett vártuk a sötétben hogy mikor érnek vissza Orsiék.

A Tátra megkerülése:

Reggel kilenckor ismét pontosan indultunk. Laza motorozás, fegyelmezett csapat? Nem rossz kombináció! Laci jelzi az induláskor, hogy neki tankolni kell hamarosan. Na az gond, mert a Tátra körül nem sok benzinkút van Liptószentmiklósig, lefele meg nem kellene bemenni vissza a városba, az plusz félóra garantáltan már reggel is.

Jani nézett navigáción benzinkutat ami nagyjából útbaesik, így kb 10km kerülővel sikerült megoldanunk a Tátra előtt a tankolást. Mára már nagyon mondja az időjárás az esőt. A benzinkúton még süt a nap, de a hegyek közé érve borult felhős időben megyünk belefele a Tátrába. Kellemesen "nem meleg" idő van, egy csepp csapadék sem esik szerencsénkre, fantasztikus úton motorozunk a Tátra körül az 584-es Tátra körúton. Ez az út egy csoda! Aki még nem járt erre, ne hagyja ki. Aki már járt erre, az pontosan tudja miről beszélek. Tempós ívek, széles és jó minőségű biztonságos út végig. Kicsi a forgalom, jók a kanyarok, ezért az élményért megérte eljönni idáig, a kilátás, a táj pedig elmondhatatlanul szép.

A Csorba-tó:

Felfelé haladva egyre hidegebb van, de még mindig kellemesnek mondható. Útközben van egy kis kondenzációs csapadék de minimális, fent nem esik, süt a nap. Újabb malőr: belénk állnak a parkolóőrök. Amíg páran összeszedjük a zlotyinkat és eurónkat (kártyával nem lehet fizetni) addig Orsira rendőrt hív a parkolóőr, amiért járdán akart parkolni. Ezek szerint Szlovákiában nem lehet járdán parkolni motorral? Vagy csak a Csorba tónál tilos? Nem tudjuk, de a sajátos "vendégszeretetük" most nem esett jól. A csapat egy része azért még felment a tavat megnézni, a felhők hol eltakarták, hol felfedték a hegycsúcsokat, pazar látvány. 

A hazaút az 533-ason:

Robi javaslatát megfogadva Igló-Veszverés útvonalon jöttünk hazafele. Nagyon jó az 533-as mindenkinek ajánlom, még egynapos szlovák utakban is kiváló. Sok-sok kanyar, jó út. Igló után beöltözünk esőruhába mert előttünk rettenetesen be van borulva és a radar is megerősíti, hogy át fogunk menni rajta. Innentől kezdve legalább harminc kilométeren át kergetjük a zivatart, gőzölgő vizes aszfalton, ködben és felhőkben megyünk a hegyek között míg a végén egy kis esőn is átmegyünk, nem vészes. Közel ezer kilométeres túrán jó ha negyven kilométeren mentünk esőben ezen a szakaszon, a többi végig tiszta volt. Úgy gondolom, a mai bolond időkhöz képest kegyes volt hozzánk az időjárás. Tornalja felé nem kell bemutatnom az utat, haladós és jó. Itthon pedig az M30-tól kezdődő pályázás előtt még az új 260-as út okozott kellemes meglepetést Kazincbarcika-Bernete-Sajószentpéter elkerülésével. A tervezett időpontban, 18 órára értünk haza, ekkora túrán ez nagyon patent lett a végére. 

Szép időnk volt, nagyon szép helyeket láttunk, csodálatos embereket ismerhettem meg. Köszönöm mindenkinek, hogy velem tartott ezen a hétvégén.