Ahhoz képest, hogy október közepét írunk, ma reggel 12'C volt, délre már 20'C fölött volt a hőmérő. Ezzel az igazán kellemes kirándulóidővel búcsúzik tőlünk az idei szezon, mondták ma többen is. Reggel körbeküldtem tehát indulás előtt az ismerősöknek a szokásos módon az üzenetet: "Megyek Tokaj-Zemplen-Bukk-Matra. Te tervezel mara valamit?" Mire beöltöztem addigra jött is az üzenet Gabi barátomtól: pár motorral épp a Zemplénbe tartunk, Józsánál vagyunk, ha gondolod gyere. Messengeren benyomtuk a live location-t, így láttuk egymást, hogy ki hol van. Utol is értem őket még Józsán, pont akkor indultak amikor odaértem.
Tíz motor volt velem együtt, a motorok fele kb utassal valamint volt egy kísérőkocsi is. Igazi vegyes csapat, Goldwinggel az élen volt ebben a csapatban minden: chopper, túraendúrók de sportmotorok is. Persze a legidősebb és a legkisebb köbcenti címet megint az én szeretett négyszázasom vihette el. A csapat kétnapos kirándulásra ment a Zemplénbe főzéssel, ottalvással. Én csak az odaúton csatlakoztam hozzájuk. A 35-ösön a Hajdúnánási elágazásig mentünk, majd a körforgalomnál letértünk a strucctanya irányában Nánás felé. Tedejen át Tiszavasvári-Szorgalmatos-Tiszalök szaporán jöttek egymás után, majd komppal mentünk át Tardosra. Tedejen almavásár, egész úton pedig traktorok, kombájnok, épp kukorica betakarítás zajlott mindenhol a környéken.
Szép rendezett falvakon át haladtunk Tokaj felé. Tiszaladányban a főutcán a faluház előtt Győri Elek teljes életnagyságú mellszobra köszönt ránk. Nagyon ötletes a szobor elhelyezése, az épület előtti faldarabra tették rá. Kezében ecset és festőpaletta, mintha az utca másik oldalán megpihenő motorosokat festené meg épp.
Tokajon tankolás és kávé. Ahogy beértünk Tokajra, akkor vettem észre, hogy egy kék Suzuki is csatlakozott hozzánk. A benzinkúton beszéltünk is pár szót, kérdezte merre megyünk. Mondta, hogy ő is épp most indult el csak úgy random motorozni, javasoltam, hogy jöjjön velünk tovább, ebben a társaságban most én is vendég vagyok. A következő megálló Tarcal volt, itt a csapat elindult megnézni az Áldó Krisztus szobrot és a tengerszemet. Közben megismerkedtem a kék motor gazdájával, Józsinak hívják, tokaji srác. Úgy döntöttünk Józsival, hogy mi nem indulunk neki a túrának a szoborhoz, inkább megyünk tovább motorral, így elbúcsúztunk Gabiéktól.
Tarcalról átmentünk az összekötő úton Bodrogkeresztúrra. Mondta Józsi, hogy menjek én elől. Erdőbénye felé vettem az irányt, hogy az Aranyosi-völgy kissé keskeny de kanyargós útján jussunk át a Zemplén másik oldalára. Közben azon gondolkodtam útban Bénye felé, hogy mi újat tudnék én mutatni ezen a környéken egy olyan motorosnak aki itt lakik Tokajban.
Amikor megyek befele Bényére a szép bukkanókkal tarkított úton, mindíg eszembe jut a Mulató-hegyre vezető út. Nagyon kevesen ismerik ezt, ki kellene próbálni egyszer, fel lehet-e menni rajta motorral. Mindíg elhessegetem ezt a gondolatot, mert tudom, hogy az az út nagyon meredek. A Mulató-hegy valójában egy domb, 230m magas csupán. Maga az út az valójában egy keskeny aszfaltcsík, ami kb. a temető mellől indul és nyílegyenesen visz fel a hegy tetején lévő adótoronyhoz és vízműhöz. Szervízút lehet a célja, télen a helybéli gyerekek szánkózni szoktak rajta, bár manapság már egyre kevesebb esélyük van rá, hogy havat találjanak itt.
Míg ezt végiggondoltam, közben beértünk Bényére, én pedig elhessegettem magamtól a Mulató-hegy gondolatát és a főutcán át az Aranyosi-völgy fele vettem az irányt. Ahogyan a központba értünk, a templom előtt le volt zárva az egész utca, szüreti bál volt, népviseletben táncoltak az út közepén, a tömeg pedig körbeállta őket. Lementem jobbra a posta irányába, majd innen már hamar a temető melletti szélső utcán kötöttünk ki. Esküszöm, hogy nem én akartam így, de ha már így alakult akkor csak megnéztem azt a kis murvás utat, ami a vízmű szervizútjához visz. Szóval én mentem elől, Józsi a kék Suzukival mit sem sejtve jött utánam a nyaktörő úton , vissza egyes, nagy gáz és mostantól a tetejéig MEG NE MERJ ÁLLNI!. Fent le tudtuk úgy támasztani a motort, hogy ne boruljon el. Szóval most már ezt is tudom: fel lehet menni motorral a Mulató-hegyre.
Fentről nagyon szép a kilátás az andezitbánya tavára és az egész településre. Innen látszik csak igazán jól, hogy Erdőbénye micsoda gyöngyszem a Zemplén szívében. Józsinak is tudtam legalább újat mutatni, ezt a helyet azt mondta, eddig ő sem ismerte.
Miután szétnéztünk és lejöttünk, az utunkat a terv szerint az Aranyosi-völgyön át folytattuk, majd Mádon keresztül jöttünk vissza Tokajba. Nem volt nagy kör, de nagyon szép kellemes ősz végi napon nem is akartam ennél többet.
Fontos: a Mulató-hegyre az út még gyalogosan is nagyon meredek. Nincs kitéve ugyan semmilyen tiltó tábla, ennek ellenére nem javaslom senkinek sem, hogy motorral felmenjen rajta csak saját felelősségére.
Képek forrásai:
saját képek
https://www.kozterkep.hu/27390/gyori-elek
