Február közepe van, az ilyenkor szokásos hidegnek nyoma sincs, dél körül már 12-13 fokok vannak napok óta. Az elmúlt napokban szinte mindig mentem valamerre a környéken motorral, valószínűleg holnap is nyeregben leszek. A mai utam viszont különleges volt. Dudás Laci barátom URBEX túrára hívott. Nem kifejezetten az én műfajom az elhagyatott romok látogatása, még akkor sem, ha visszaemlékszem, hogy amikor a lányom kicsi volt, akkor sok geoládát kerestünk meg a geocaching.hu játékban. Ez a kincskeresős játék jutott ma picit eszembe a túránk alatt.

10 után indultunk el Debrecenből. Mindössze annyi volt megbeszélve, hogy Tokaj felé vesszük az irányt, és ha be tudunk menni, akkor megnézünk egy elhagyatott katonai "ojjektumot" valahol Tedej után. Böszörményen át mentünk, szép idő volt, jól haladtunk, egész hamar kiértünk Tedejre, majd egy félig betonozott félig murvás bekötőútra lehajtva bementünk egy kis erdőbe, ahol kb 500m után egy vaskapu állta utunkat. Lakat nem volt rajta, így nem volt semmi akadálya annak, hogy madárcsicsergés közepette az avarban és törmelékeken gyalogolva bemenjünk ebbe az egykoron szebb időket megélt volt katonai objektumba, és megnézzük a múlt rendszer technikai csodájának a földi maradványait miképp veszi vissza az embertől szépen, lassan a természet.

Laci rengeteget mesélt, illetve azóta már picit én is utánaolvastam annak, mi is volt itt régen. A hópárduc rendszer egy átjátszóállomás hálózat volt, ami átjátszónként két toronyból állt. Itt az egyik valószínűleg a Munkács felől érkező jeleket hivatott venni, míg a másik ezt továbbította az ország belseje felé nyugati irányba. A tornyok tájolása alapján az én tippem az, hogy talán Galgamácsa lehetett a következő állomás. A nagy távolságokat úgy próbálták áthidalni, hogy a jelek visszaverődését használták ki a troposzféráról.

A falakon rengeteg grafittit láttunk, valamint paintball nyomait, üvegcserepeket, csempéket és törmeléket mindenhol. Az látszik még most is, hogy a nyolcvanas évek végéhez képest igencsak átgondolt tervezéssel, korszerű technológiával volt felszerelve az épület. Kábel alagutak minden helyiségben, központi fűtés, komoly elektromos kábelezés, dízel aggregátoroknak kiépített helyiségek árulkodtak arról, hogy alaposan átgondolták a terveket amikor kialakították ezeket az épületeket.

Az épületek közötti út mellett föld alatti gázolajtartályok és kültéri riasztórendszerek maradványait is láttuk. Az áramot legtöbb helyen ugyan kikötötték már, és valószínűleg nem nyerne ez a hely a következő Tesla gyorstöltőért folyó ádáz versenyben, de mindenesetre mi mégis találtunk olyan fénycsőarmatúrát, amit fel is tudtunk kapcsolni. Szóval nyomokban még áram is van a romokban.

Ezek után az már különösebb említést sem érdemel, hogy a következő pihenőnkre épp a  Büntetésvégrehajtási Intézet (lánykori nevén börtön) előtt álltunk meg.

Tedej után Tiszatardoson keresztül szerettünk volna még átmenni Tokajra, azonban az árterület Tiszalöknél víz alatt volt, ezért a komp nem üzemelt. Mivel az urbexeléssel elment az idő a BARS-on, így pár szép tiszaparti fotó elkattintása után hazafele vettük az utat.

Köszönöm ezúton is Laci barátomnak a túravezetést és a közös motorozást.