Tizenéves koromban a tévében a kedvenc műsoraim közé tartozott a Delta, az Ablak és a Felkínálom. Az első kettő azért mert vagy tudományos, vagy praktikus dolgokkal foglalkozott. A Felkínálom az úgy emlékszem elég későn került adásba, de különleges varázsa volt a műsornak. Betelefonáltak vállalkozók, hogy ki mit tudna eladni, mit szeretne venni. Pezsgő üzleti életbe lehetett belelátni. Nem sok dologra emlékszem már, de ilyen tipikus mondatok hangzottak el mint például ez: "tízezer darab körömkefe test van eladó egy budaörsi vállalkozásnál".

Ma már ehhez nem kell tévékészülék, itt van az internet, számtalan fórummal, ahol üzleti kapcsolatokat lehet létesíteni. Persze most már a "zaj" is sokkal nagyobb, nem biztos hogy könnyebb a helyzet ha a kimaradt körömkefe testeken akarunk túladni.

Szerettem volna feltalálni valamit. Nem is igazán tudom miért. Vagy a meggazdagodás reménye, vagy a hírnév motivált, vagy mindkettő, de az is lehet, hogy csak szerettem volna valamit csinálni én is, amivel hasznos dolgot adok az embereknek. Általános iskolás voltam, fantasztikus matematika tanárral, akinek köszönhetően nyáron számítástechnikai táborban voltunk a matek fakultációsokkal az Egyetemen. '86-ot írtak, basic-et tanultunk az egyetemistáktól. Este a kollégiumban voltunk elszállásolva. Beszélgettünk, az egyik srác tökéletesen elmagyarázta a tranzisztor működését félvezető szinten. Kérdeztem tőle, hogy "te villamosmérnök leszel majd?". Azt mondta: biztos, hogy nem, mert egyáltalán nem érdekli az elektronika. Irigyeltem, nagy jó koponya volt.

Aztán jött a középiskola. Itt már elektronikát tanultam, imádtam a szakmai órákat és a jó szakmai tanárokat. Az iskolai könyvtár összes valamire való szakmai könyvét többször is kiolvastam, négyzetrácsos papíron nyomtatott áramköröket terveztem. (az első DOS alatt futó nyák tervező (smartwork) csak a kilencvenes évek elején lett elérhető).

Minden este azzal aludtam el, hogy egyszer majd fel fogok találni valamilyen áramkört, ami nagyon szuper lesz. Teltek az évek, munkahelyeim lettek, ahol tovább tanultam az elektronika rejtelmeit, és egyre több áramkört terveztem. Sok-sok száz panelt. EKG, beléptető, riasztó, erősítő, italautomata, épületvezérlés, robottechnika, majd IoT szenzorok. Legtöbbször bérmunkában, néha saját célra. Volt hogy csak megterveztem valakinek és mással gyártatták, de gyakran az is előfordult, hogy amit megterveztem le is gyártottam. Főállásban mindig dolgoztam valahol, mellette pedig éjszakánként képeztem magamat, újabb és újabb áramköröket terveztem.

Aztán elvégeztem az egyetemet is, villamosmérnök lettem.Még több áramkört terveztem, akadt közöttük olyan amelyik hat vagy akár még több réteget is tartalmazott és sok száz alkatrészt. Egyre apróbbakat, egyre sűrűbben. Az lett a mottóm ha megláttam egy panelt: ÉN MEG TUDOM TERVEZNI UGYANEZT FELE EKKORÁBAN.

Céget alapítottam, munkatársakat vettem fel és velük közösen folytattam az áramkörök tervezését. Egyre több kollégát tanítottam meg az áramkörtervezésre, közben pedig én is rengeteget tanultam tőlük. Majd elkezdtem az Egyetemen tanítani is az áramkörök tervezését. Továbbra is minden este azzal feküdtem le, hogy közben az agyam állandóan azon járt: mit kellene kitalálni, mi legyen a következő áramkör ami igazán sikeressé tehetné a vállalkozásunkat?

Attól tartok, hogy ha erre nem tudtam volna rájönni több mint harminc év alatt, akkor valamit nem jól csinálnék. Pár éve megalkottuk a világ egyik legkisebb kulcstartó méretű GPS nyomkövetőjét. Azt látom a kutyának sem kell (hát igen, akár kutyák nyomkövetésére is használható lenne az eszköz).

Eleinte nem teljesen jól működött a cucc. Voltak benne apróbb hibák, ami miatt nem nagyon mertük reklámozni a dolgot, mert attól féltünk, ha nem jó és sokat adunk el, akkor nagyon bukni fogunk vele. Most már úgy látjuk, elég jól működik a dolog, de rájöttem, hogy nem az a baj, hogy nem merjük eladni. Hanem az, hogy nem tudjuk eladni, mert NEM TUDUNK ELADNI. Nem vagyunk kereskedők, mérnökök vagyunk, akik továbbra is szeretnek áramköröket tervezni, de ahhoz nem értenek, hogy ezt hogyan kell eladni.

Szóval eljutottunk oda, hogy feltalálhatok bármit. Megtervezhetjük, hogy tökéletes legyen, de amíg a vevők nem találnak ránk, addig nagyon kevés haszna lesz annak amit csinálunk. Így most változik a program: most már nem feltaláló akarok lenni. (most azt várod azt mondjam: kereskedő akarok lenni (vagy marketinges?))  Sem kereskedő, sem marketinges nem akarok lenni. Rájöttem, az teljesen mindegy mit gyártunk, nyomkövetőt, fogkefe testet vagy elektromos autót. Mindegy, csak jó legyen és legyen értelme és haszna annak a dolognak amit létrehozunk. Ha ezzel megvagyunk, akkor ezt meg kell tudnunk mutatni az embereknek. El kell érnünk, hogy a vevőink megtaláljanak bennünket. Utána a többi már csak rajtunk múlik. Ahhoz, hogy ezt a folyamatot végigvihessük kiváló szakemberek állnak rendelkezésünkre. Nekem most az a legfontosabb feladatom, hogy ezt megfelelően menedzseljem.